A régi kor

A régi korokban az utazás - melynek fő indítóokai kereskedés, áttelepülés, kutatás, vándorlás vagy zarándoklás, prédikálás, futárszolgálat, száműzetés voltak - a közlekedés és a kommunikáció fejletlensége miatt sokkal hosszabb ideig tartott, és jóval több bizonytalanságot hordozott magában, mint ma. Az utazás komoly veszélyt jelentett, az utazó - a számos váratlan esemény mellett - ki volt téve rablótámadásoknak és a szélsőséges időjárásnak is.

A többnyire a valóságból táplálkozó népmesék hőse, amikor elindul szerencsét próbálni, új, ismeretlen kihívások elébe néz. Nemcsak az úti cél ismeretlen számára, hanem olykor a későbbi vállalkozás mibenléte sem meghatározott, ezért az utazás kimenetele bizonytalan. A sikerhez - az elkötelezettség mellett - jó adag szerencsére is szükség van; ennek érdekében meg kell tenni bizonyos elővigyázatossági intézkedéseket.

Mikor?

Ilyenek lehetnek például az utazásra alkalmas időpont meghatározása, az indulás előtt elfogyasztott ételek helyes megválasztása, valamint bizonyos előírások, szabályok betartása. Erre vonatkozóan az egyes népek hitvilágában, folklórjában számos példa található, azonban a legtöbb utazáshoz kapcsolódó hiedelem India lakóinak körében él.

A vidéki Indiában útnak indulni sokfelé még ma is nagyon fontos esemény, és az utazás céljától függően különböző óvintézkedéseket kell megtenni. A jelentős utazások előtt a legtöbbször egy asztrológus határozza meg az elinduláshoz megfelelő időpontot. Ez azonban még nem elegendő, az utazás tényleges megkezdéséhez az utazás napján megfigyelhető előjeleket is értelmezni kell.

Rossz ómen?

Rossz ómen lehet például egy tüsszentés, vagy ha a kritikus időszakban véletlenül egy olyan mondat hangzik el valaki szájából, hogy "Ne menj! Maradj!", vagy "Hová készülsz?", ilyenkor az előkészületeket újra kezdik, és új időpontot tűznek ki. Az utazás megkezdése előtt kedvező jelnek tekintik a rizs, a gyapot, valamilyen gabona, vagy az ifjú házasok látványát. A hinduk jó jelnek tartják, ha utazás közben pávával találkoznak.

Az indiai Pandzsáb lakói, a szikhek körében számos helyi babona is kapcsolódik az utazáshoz. Mivel az utazást kockázatosnak tartják, egyes napokon nem szabad bizonyos irányokba útra kelni. Például veszélyesnek vélik kedden vagy szerdán észak felé elutazni, viszont ebbe az irányba jó elindulni hétfőn és pénteken. A déli irányba való utazáshoz a csütörtök a kedvezőtlen, de a szerda ideális nap. A keddi és a szerdai napokon viszont a hegyekbe nem tanácsos elutazni.

cikk küldése
nyomtatás