Volt idő, amikor Indiában az érinthetetlen (hétköznapi ember) nem mehetett egy bráhmin (eredetileg a papok és tudósok társadalmi rétege) szent házához. Távolságot kellett tartaniuk, nem közelíthettek egymáshoz. Ha mégis hozzáért volna egy felső kasztba tartozóhoz, akkor annak nyomban meg kellett fürdenie, mert az érinthetetlen "beszennyezte".

Az első próbatétel

Egy bráhmin ifjú ünnepélyesen készült a szent beavatására. Már korán reggel megfürdött a Gangesz jéghideg vizében, és tiszta ruhában elindult a mesterhez. Előző este a mester magához hívatott egy érinthetetlen utcaseprőt, és azt mondta neki: "Négy órakor az a fiatal bráhmin fiú elmegy a Gangeszhoz megfürödni, majd hozzám jön, hogy beavatást kapjon tőlem. Amikor a sötétben erre jön, menj és finoman érintsd meg őt."

Utcaseprő ilyet magától sosem tenne, mert szentségtelen dolog, de a mester szavának természetesen engedelmeskedett. Amikor hozzáért a fiúhoz, az mindennek lehordta: "Te nyomorult gazember! Hogy merészeltél hozzám érni a koszos seprűddel? Beavatásra indultam, de te beszennyeztél! Most mehetek, hogy még egyszer megfürödjek, és végezhetem a pránájámát, hogy újra megtisztuljak."

Visszaszaladt hát a Gangeszhoz, és újra megfürdött. Közben dühösen énekelte a tisztító mantrát. A fiú tizenöt percet késett. A mester azt mondta: "Ó, fiam, tizenöt percet késtél! Legközelebb csak jövő ilyenkor avathatlak be." "Jaj ne, egy év múlva? De mester, hiszen nem az én hibám! Az a nyomorult gazember érinthetetlen, aki nem tiszteli a bráhminokat odajött és hozzám ért a seprűjével, és emiatt vissza kellett mennem újra fürödni, hogy megtisztuljak, és a Gájátri mantrát kellett énekelnem, mielőtt hozzád eljöhettem volna" - mondta a fiú. A mester azonban kérhetetlen volt.

Újabb próbák

Mit tehetett volna fiú, hazament és egy éven át végezte a karma-jógát. A következő évben a mester meghagyta ugyanannak az utcaseprőnek, hogy ezúttal érintse meg a bráhmint, és "véletlenül" üsse is meg a seprűjével. A fiú megint felkiáltott: "Istenem, már megint te vagy az? Hogy merészelted?" Újra elszaladt megfürdeni, de ismét elkésett a mestertől. Most három percet. A mester csak ennyit mondott: "Megint elkéstél, fiam. Így újabb egy évig kell várnod a beavatásra." És ez így ment évről évre, a fiú nem kapta meg a beavatást. Egyik évben a bráhmin nem ment el a mesterhez beavatást kérni.

A mester mégis elhívatta magához: "Holnap lesz a beavatás napja. Kérlek, időben gyere." A mester arra kérte ugyanazt az utcaseprőt, hogy fogja a teli vödröt, amiben a latrinák tartalma van, és borítsa rá a fiúra.

Az úgy is tett. A fiúra borult minden, mégsem szidta le az utcaseprőt, csak ennyit mondott: "Köszönöm." Nem fürdött meg, így ment el a mesterhez. Ugyanolyan átszellemülten lépett be hozzá, mintha minden tisztító szertartást elvégzett volna. Időben érkezett. A mester látta, hogy a fiú már nem reagál a sértésre, és ennyit szólt: "Most már készen állsz a beavatásra, mivel sikerült uralmat szerezned a haragod fölött, sikerült megszabadulnod attól a gondolattól, hogy te felsőbbrendű bráhmin vagy, és a másik ember pusztán egy nyomorult, írástudatlan érinthetetlen."

cikk küldése
nyomtatás