Minden természetessé válik körülöttünk?

Az egyik legfőbb problémát egy olyan jelenség okozza, amely annyira hétköznapi, hogy általában még rácsodálkozni is elfelejtünk. Ez pedig nem más, mint az a képességünk, hogy érzékelünk, gondolkodunk, felfogjuk magunk körül a világot, vagyis tudatosak vagyunk. Az élettelen tárgyak nem éreznek, és nem "élik át", ami velük történik. A meglepő az, hogy a mi testünket is ugyanazok a kémiai elemek építik föl, mint a környező világot - például a szén, a hidrogén, az oxigén és a nitrogén. Gondolkodik egy zsák szén vagy az oxigén a palackban? Aligha. Mégis azt látjuk, hogy az ezen elemek bonyolult elrendeződéséből álló testek - egy ideig - életjelenségeket mutatnak, az élettelen tárgyaktól eltérő módon reagálnak környezetük behatásaira. De vajon honnan származik a tudatra való képességük?

Elképzelhető, hogy ha sok tudattal nem rendelkező molekulát összekapcsolunk egymással - mondjuk egy "agy" nevű szervben -, akkor az összhatás tudatos értelem lesz? Hogyan lenne ez lehetséges? Mivel nulla meg nulla az nullával egyenlő, ugyanígy bármennyi tudatlan anyagot kapcsolunk is össze, azok tudatlanok maradnak. Senki nem tud élőlényeket építeni a kémiaszertár üvegcséinek tartalmából. A tudat jelenségének másik megközelítése szerint értelmünk működése egy anyagtalan tényezőnek, a léleknek köszönhető, amelynek örök tudata életünk során áthatja, besugározza testünket.

Mitől olyan a világ, amilyen?

Vajon ha vissza tudnánk utazni az időben a világ keletkezésének pillanatáig, akkor csak egy forró anyagcseppet lelnénk, ami egy fatális véletlen során felrobbant, vagy pedig úgy találnánk, hogy egy önálló akarattal rendelkező, magasabb rendű lény késztette az anyagot arra, hogy változatos formákba rendeződjön?

Napjainkban a tudomány már olyan mértékben lát bele az anyag mélységeibe, mint soha azelőtt. A mikrobiológusoknak elállt a lélegzetük, amikor fölfedezték, hogy egyetlen sejtben aprócska molekuláris gépezetek sokasága működik együtt az anyagok felismerése, feldolgozása, szállítása és eltávolítása érdekében, akár egy bonyolult gyárkomplexumban. Michael Behe amerikai biológus egyetlen ilyen minigépet választott a mikrovilág összetettségének érzékeltetésére. Az Escherischia coli baktérium mindannyiunk testében megtalálható. Az elektronmikroszkópok alatt láthatóvá válik, hogy e parányi élőlény sejtostorát egy hajtómotor működteti, amely negyven különféle fehérjemolekulából épül fel. A Darwin fekete doboza című könyv szerzője ennek láttán így kiáltott fel: "Álljunk csak meg! Ezt valakinek meg kellett terveznie!" Azóta sem talált rá senki magyarázatot, hogyan jöhetett volna létre egy ilyen bonyolult rendszer saját magától. Fokozatosan ugyanis nem jöhetett létre, mert csak akkor képes működni, amikor minden alkatrész a helyén van benne...

cikk küldése
nyomtatás