Sarolta szívből jövő lelkesedéssel mesélt nekünk a kisebbek jógaóráiról, amik nemcsak neki, a foglalkozások vezetőjének, hanem azok apró résztvevőinek is felejthetetlen élményt jelentenek.

Miben tér el a gyerekek foglalkozása a felnőttekétől?

A gyerekeknek egészen más az ingerbefogadó-készségük, számukra egy nap hihetetlen tempóban és a felnőttekétől eltérő dimenzióban telik. Ezt a rövidebb időintervallumot is rendkívül hosszúnak élik meg, miközben rengeteg ingert képesek befogadni. Ebből adódóan sokkal hatékonyabb az ő tanulási stratégiájuk, ezért a gyerekjóga órákon sokkal dinamikusabban haladunk a gyakorlatokkal. Mivel kevésbé kitartóak, mint a felnőttek, sokkal változatosabban kell fölépíteni a nekik szánt foglalkozásokat, igaz, az alapstruktúrája nagyon hasonlít a felnőttekéhez: itt is van elcsöndesedés, ráhangolódás, bemelegítés, és a gyakorlatsorokat a gyerekek is relaxációval zárják. A kicsik foglalkozása ugyanakkor sokkal szabadabb, és az interakció is gazdagabb. Nyitott vagyok arra is, hogy a gyerekekkel együtt a szülők is részt vegyenek az órán, mert van, akinek kifejezetten jót tesz, ha az anyukája vagy az apukája mellette van. Ez a közös belső utazás, az együtt átélt mély élmény rendkívül pozitívan befolyásolhatja a kapcsolatukat.

Hogy érzik magukat a szülők a kicsik óráin?

Van, aki úgy töltekezik a gyerekjógától, hogy egyszerűen csak leül vagy lefekszik a teremben, és mentálisan követi végig a gyakorlatokat, mások viszont szívesen bekapcsolódnak az aktív folyamatba. Pont a napokban mondta az egyik anyuka – aki a felnőtt órákat is látogatja –, hogy a gyerekjógát azért szereti különösen, mert ott mindig, minden gyakorlat végén megdicsérem a résztvevőket.

Mennyire lelkesek a kicsik?

Ahogy fejlődik a testtudatuk és a belső érzékelésük, egyre konkrétabban tudják, hogy mire is van szükségük. Nem ritka, hogy kifejezetten kérnek egy-egy gyakorlatot, például a fatartást, aztán hozzá is teszik, hogy ezt azért szeretnék, mert úgy érzik, hogy most igazán jól esne nekik egy egyensúlygyakorlat. Nagyon gyorsan megszerzik ezt a fajta rutint, aminek köszönhetően pontos felmérik, mire van szükségük, és cizelláltan tudják azt is, mely izomcsoportokra férne rá egy kis átmozgatás. Törekszem arra, hogy minél több páros gyakorlatban vegyenek részt, hogy fejlődjön a kommunikációjuk egymással és a világgal egyaránt. Igen hamar ráéreznek arra, hogy milyen sokat mondhatunk akár egy érintéssel is – nem telik el óra anélkül, hogy meg ne simogatnák, meg ne szeretgetnék egymást a gyerekek. Nekik is ugyanúgy elmondom, hogy egyes légzéstechnikák vagy mozdulatsorok mire hatnak, s hogy mikor érdemes őket végezni. Ezekre az információkra nagyon nyitottak, sőt, azt, amit az órán megtanulnak, szívesen tovább is adják, például az iskolában. Nemrég mesélték, hogy egy matekdolgozat előtt végigmentek egy agyfélteke-összehangoló gyakorlatsoron, de nemcsak magukban, hanem kiálltak az osztály elé, és a többi gyereknek is megtanították.

Bár a szavaidból úgy tűnik, igencsak összeszokott a társaság, szívesen látják a gyerekek az új arcokat is?

Igaz, hogy a közösségi lét önmagában kirekesztő jellegű, mi mégis úgy alakítjuk a csoportot, hogy az nagyon flexibilis legyen, és örömmel fogadja az újonnan érkezőket. A gyerekcsoportunk alapvetően 6 és 14 éves gyerekekből áll, de ha valaki már óvodás korában kedvet érez ehhez a mozgásformához, nyugodtan csatlakozhat hozzánk – mindez a nagyobbakra is igaz, ha a kamaszok itt érzik jobban magukat, akkor a felnőttek helyett nyugodtan jógázhatnak a kisebbekkel. A csapatunk nyitottságából adódóan a fogyatékos, problémás gyerekeket is szívesen látjuk. Annak ellenére, hogy a kicsik közül sokan itt találkoznak először fogyatékos gyerekekkel, hihetetlen nyitottsággal és szeretettel közelítenek feléjük, mert tudják, hogy velük is ugyanúgy lehet viccelődni, nevetni és örülni, mint bármely más társukkal.

Kíváncsi vagy a foglalkozásokra? Klikkelj a www.mandalayoga.hu oldalra!

cikk küldése
nyomtatás