A csigolyák

A csigolyákat kívül erős, tömör csontszövet alkotja, belső része, a csigolyatest szivacsos csontszövet. Ez a laza, lyukacsos szerkezetű, rostos réteg nyeli el a nyomást. A csigolyatestről kétoldalt két harántnyúlvány indul, középen pedig a tövisnyúlvány, amely szépen kirajzolódik a hát közepén. Ezek az inak és az izmok tapadási pontjai. Az inak felülről lefelé a csigolyatestek előtt, mögött és az oldalai mentén vagy nyúlványtól nyúlványig  futnak. Mozgáshiánytól merevek lesznek, rossz testtartás miatt túlfeszülnek, s egy idő után ernyedtté válnak. Akadályozzák a mozgást, vagy éppenséggel túl nagy mozgásteret engednek a csigolyáknak. Minden csigolyán, a harántnyúlványok alsó és felső felületén van még négy sima csontfelület, ezzel kapcsolódnak össze a szomszédos csigolyákkal. Ez a krónikus hátfájás kiindulópontja. A csatlakozási felületeket porc borítja, ez és az ízületi nedv csökkenti a súrlódást. Amikor a csigolyák tartósan összenyomódnak (rossz testtartás, gyenge izomzat, hosszú ideig tartó ülés, magas sarkú cipő tartós viselése stb.), a porcos borítás elkopik, és ízületi gyulladást válthat ki. A csigolyatest és a nyúlványok kapcsolódási felülete közti réseken lépnek ki az idegek a gerincvelőből, majd kisebb ágakra osztódnak, és behálózzák a testet. A gerincvelő képes megnyúlni, többszörös védettsége miatt nehezen sérül, de ha a gerinc élettani helyéről elmozdul, eltörik, akkor a sérült csigolya alatti beidegzett terület megbénul.

A porckorongok

A csigolyák elkülönítését és kipárnázását a porckorongok biztosítják. A porckorong külső része erős, rugalmas rostokból áll, belseje zselés anyag, ennek 85 százaléka víz. Lapos korong formájú, s állaga leginkább a gumicukoréhoz hasonlít. Lehetővé teszi, hogy a gerincoszlop megnyúljon, különböző irányokba elforduljon. A testsúly és a terhelések miatt folyadék préselődik ki belőle, éjszaka és pihenés közben viszont vizet szív magába,
ezért vagyunk reggel magasabbak, mint este. Az időskori váll-, derék- és hátfájásnak főként az az oka, hogy kevesebb kenőanyag termelődik, kivált, ha a folyadékbevitel sem elegendő. Általában a túlsúly miatt a csigolyák közelebb kerülnek egymáshoz, deformálódnak, kopnak. Nyomás alá kerül a gerincvelő és azok a pontok, ahol az idegek a csigolyák közül kilépnek. A gerincvelőt és/vagy az ideggyököket ingerelheti, nyomhatja a meszes felrakódás vagy a porcból levált darabka is, krónikus, vissza-visszatérő, hosszan tartó fájdalmat okozva. A kopásos ízületi gyulladás csontkinövéseket hozhat létre, melyek szintén nyomhatják az ideggyököket. A fájdalom vagy az érzéskiesés helyéből az orvos következtetni tud arra, hogy melyik ideggyök sérült. Csigolya-összeesés is károsíthatja az ideggyököket, ezt többnyire csontgyengeség, rák, csontritkulás vagy súlyos sérülés okozhatja.

Vigyázz magadra!

A porckorongszakadás (porckorongsérv, a köznyelvben gerincsérv) a derült égből villámcsapás hirtelenségével okoz elviselhetetlen fájdalmat, attól függően, hogy a gerinc mely szakaszán történt. A porckorong zselés, kocsonyás belső anyaga áttüremkedik a rostszövetből álló külső gyűrűn, és ingerelheti vagy nyomhatja az ideggyökök valamelyikét. Leggyakrabban a gerinc nyaki és ágyéki szakaszán alakul ki. A nyaki gerincben lévő porckorong-szakadás a vállban, a lapockában, a hónaljban, az egyik karban okoz fájdalmat, egészen valamelyik ujjig. Az ágyéki gerincszakaszon történt porckorongszakadás deréktájékon kelt fájdalmat, és az egyik lábat érinti, akár annyira, hogy a lábfej sem emelhető. Ha azokat az idegeket is érinti, amelyek a hólyag- és bélműködést szabályozzák, sürgős orvosi beavatkozás szükséges. Amennyiben az ülőidegek érintettek, a fájdalom deréktól lefelé a farpofákon át a csípőn és a lábszáron a boka felé tart, és a lábfejen végződik. Ez az isiász vagy közismertebb nevén ülőidegzsába. Az ülőideg a test leghosszabb idege. Az általa beidegzett izmok elgyengülhetnek, s a tartós fájdalom mellett ez külön problémát jelent. A csont-, izom- és gerincfájdalmakat csak úgy lehet megelőzni, elkerülni, ha már a csecsemőnek is a legnagyobb mozgásteret biztosítjuk, ha életünket a legváltozatosabb mozgásformák kísérik végig, amelyeket rendszeresen gyakorlunk, nem sportszerűen, hanem jóleső módon, ha megőrizzük az ideális testsúlyunkat, és ha táplálékaink tartalmazzák a csontok és az izmok fejlődéséhez szükséges alapanyagokat.

cikk küldése
nyomtatás