A szerencsésebbek csak időszakosan küszködnek a kellemetlen panaszokkal, vannak azonban olyanok, akiknek szinte lehetetlenné teszi mindennapjaikat. Dr. Domokos Nándor szülész-nőgyógyásszal, a BM Központi Kórházának osztályvezető főorvosával beszélgettünk a problémáról és annak lehetséges megoldásairól.

Bizonyára minden nő tapasztalta már a PMS kellemetlen tüneteit a saját bőrén. Hogyan jellemzi orvosként a problémát?
A PMS a menzeszt megelőző normális minimális rossz közérzetnek fokozott, felerősödött változataként definiálható. Ezt a ciklus szekréciós, illetve premenstruális fázisában bekövetkező hormonális-, anyagcsere-, folyadék- és sóháztartásbeli változása jellemzi. Ez a kínzó állapot 3-7, olykor 10-14 napig is elhúzódhat, és a menstruáció első 2 napjára is kiterjedhet. A nők egyharmadánál tarthat időszakosan 10 százalékuknál súlyosabb formában. Az első menstruációtól a menopauzáig jelentkezhet, de a leggyakoribb 35 éves kor után.
Pontosan milyen tünetek kínozzák ilyenkor az érintetteket?
A PMS fizikai, mentális és érzelmi változásokat okoz, megrontva a személyes kapcsolatot mind a családdal, mind a közösséggel. Magába foglalja a koncentrációkészség, a szellemi aktivitás csökkenését, szorongást, depressziót eredményezhet, érzelmi labilitás, agresszivitás, fejfájás, látászavarok kísérhetik, egészen a migrén szintjéig. Álmatlanság, kimerültségérzet jelentkezhet, emlőfeszüléssel és fájdalommal járhat együtt, kellemetlen hasi érzés, puffadás, hasi és kismedencei fájdalom, székelési és vizelési zavarok, hányinger, hányás, hátfájdalom, szapora szívverés, testsúlynövekedés és testszerte megjelenő vizenyő is megnehezítheti a hölgyek mindennapjait.

Mi állhat a panaszok hátterében?
Teljes mértékben még nem ismertek az okok. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a szervezetben bekövetkező só-folyadék retenciónak, a tüsző- és a sárgatesthormon egyensúlyi zavarának. A PMS megjelenése sok esetben szubjektív, és lelki tényezők következménye. Társadalmi, családi és szexuális problémák, személyiségi zavarok, érzelmi meghasonlottság is okozhatja.
A hormonegyensúly zavara miatt bekövetkező só- és folyadékvisszatartás testsúlynövekedéshez és vizenyőhöz vezethet – ez utóbbi szervi-idegrendszeri változásokat okozhat. Fontos tudni, hogy a pajzsmirigy klinikai tüneteket nem okozó alulműködése hasonló panaszokkal jár. Sokan a menzeszt megelőző vércukorszint-csökkenést teszik felelőssé, de más, a vizelet kiválasztásában szerepet játszó hormonok változása szintén állhat a folyadékvisszatartás és a kellemetlen tünetek hátterében.

Mit kell tudnunk a PMS terápiájáról?
Mivel az okok sem tisztázottak, a kezelés is kísérletező jelleggel, személyre szabottan történik. Lehetőség szerint először lelki oldalról kell megközelíteni a problémát, hiszen a páciensek nagy része megértést, megnyugvást vár. Az értelmi-érzelmi ellazulást elősegíthetjük relaxációval, de vannak, akiknek a csoport- vagy párterápia segít. Megkönnyíti az orvos dolgát, ha a beteg menstruációs naplót vezet: ez nem azonos a menstruációs naptárral, ugyanis a havi vérzés időtartamán túl fel kell jegyezni a kísérőtüneteket, s azt, hogy hogyan alakultak az érintett hölgy személyes kapcsolatai a kritikus időszakban. Sokszor derül fény arra, hogy a panaszok súlyosabbak, ha valamilyen lelki megterhelésnek vannak kitéve a hölgyek, vagy épp stresszesebb periódusban járnak.
A lelki megközelítésen túl hogyan lehet még segíteni a betegeken?
Érdemes pajzsmirigyvizsgálatot végezni, és kizárni annak alulműködését. A menstruációt megelőző hetedik-tizedik napon csökkenteni kell a só- és folyadékbevitelt, és segíthet az enyhébb vízhajtók alkalmazása a szóban forgó időszakban. Meg kell próbálni helyreállítani a felborult hormonegyensúlyt: kisebb mennyiségű férfihormonnal kiegyenlíthető a tüszőhormon kóros hatása, illetve a ciklus utolsó tíz napjában adott sárgatesthormonnal enyhíthetők a panaszok. Az alacsonyabb vércukorszintet diétával kell szabályozni, és érdemes odafigyelni a megfelelő vitaminok szedésére is. Javasolt a rendszeres testmozgás, például a futás. Ha a relaxáció nem segít, enyhébb nyugtatót is alkalmazhatunk.
Viki
Elixír
2010-07-23
Annyit szeretnék elmondani, hogy nekem is nagy gondot okoztak a PMS szimptómák. Jelenleg 38 éves vagyok és kb 4 éve elkezdtem szaladni, eleinte napi 2,5 km-t, most meg szaladok 5 km-t, igaz mostanában nem megyek mindenap a stadionba, de a heti 3-4 alkalom elofordul most is. Az eredmény az, hogy most nincsenek olyan nagy fájdalmaim, nem is lehet össze hasonlitani, tehát ajánlom mindenkinek. Előre nagyon fájt a fejem, a szemem, és a hasam alja, most se mulnak el ezek a napok gondtalanul de egyáltalán nem olyan mint ezelőtt.
hirdetés
hirdetés




















