Nagy jelentőségű felfedezéséről munkahelyén, a Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömbjének laboratóriumában beszélgettünk.

Hogy kell elképzelnünk azt a génvariánst, mely hordozójában növeli a szívinfarktus kialakulásának kockázatát?

Elnevezése elég bonyolult: C4BQ0. Ebben a C egy a véralvadási rendszerhez hasonló enzimrendszert fed. Ez a Complement-rendszer – amely védelmet biztosít a szervezet számára a bakteriális fertőzésekkel szemben – egymást aktiválni képes fehérjékből épül fel. A Complement-rendszer negyedikként felismert fehérjéjét, amit C4-nek nevezünk, két gén kódolja: a C4A és a C4B, melyek mindegyike rendelkezik úgynevezett Q0, vagyis Quantity Zero variánssal is.

Hogyan zajlottak a vizsgálatok?

A fent említett géneket kerestük 18 és 45 év közötti egészséges véradókban és egészséges, 60 év feletti idősekben. Fontos hangsúlyozni, hogy a kutatásban részt vevők valóban egészségesek voltak, tehát nem szenvedtek komolyabb krónikus betegségben. Kiválasztásukban Fülöp Tamás debreceni kollégám nyújtott nagy segítséget, aki idősotthonról idősotthonra járt, és megkerestre azokat a bentlakókat, akik megfeleltek az úgynevezett senieurprotokollnak. A vizsgálatok során kiderült, hogy a később halálgénként emlegetett C4BQ0 génvariánst előfordulásának gyakorisága háromszor akkora az egészséges fiatalok, mint az egészséges 45 év felettiek körében. Érdekes módon a csökkenés a férfiak között ennél is drasztikusabb volt, az ő esetükben idősebb korra körülbelül ötödére csökkent a C4BQ0-gén jelenléte.

Mi állhat ennek a megállapításnak a hátterében?

Mivel a génvariáns jelenléte nem változik életünk során, csak egy módon csökkenhetett le a résztvevők körében: úgy, hogy a gént hordozók idősebb korukra szelektálódtak az egészséges populációból, vagy azért, mert meghaltak, vagy azért, mert egy betegség miatt már nem sorolhatók az egészséges emberek csoportjába. Ezután kezdtünk el gondolkodni azon, hogy melyik betegség az, amely leggyakrabban a középkorúak körében fordul elő, nagyobb számban érinti a férfiakat, mint a nőket, akár halálos kimenetelű is lehet, illetve ha nem az, akkor is komolyan károsítja az érintett egészségét. Elsőként a hazánkban leggyakoribb haláloknak számító szívinfarktus jutott az eszünkbe. Ahhoz, hogy feltételezésünket igazoljuk, azonos korú egészséges, illetve szívinfarktuson átesett betegeket hasonlítottunk össze, s a vizsgálat megdöbbentő eredménnyel zárult: míg a 60-80 éves egészséges emberek 8 százaléka, addig a szívinfarktuson átesettek 38 százaléka hordozta a halálgénvariánst.

Miképp alakulhat ki a szívinfarktus a szóban forgó gén hordozóinál?

A kutatók zöme ma már egyetért abban, hogy a szívinfarktus kialakulása nemcsak a magas koleszterinszinttel hozható összefüggésbe. Egyes vizsgálatok szerint az erek gyulladása hozzájárul az érelmeszesedés létrejöttéhez és fennállásához, éppen ezért feltételezhető, hogy a gén hordozóinak esetében nem működik megfelelően a gyulladásokkal szemben is védelmet jelentő Complement-rendszer, vagyis esetükben gyakoribb a szívinfarktust előidéző koszorúér-meszesedés. Ezenkívül további vizsgálatok folynak azzal kapcsolatban, hogy bizonyos allélek tartalmaznak olyan génszakaszt, amit még nem ismerünk, viszont felelős lehet a szívinfarktus kialakulásáért.

A helytelen életmód következtében nyilván azok is kaphatnak szívinfarktust, akikben nincs jelen a C4BQ0 gén. Végeztek-e arra vonatkozó kutatásokat, hogy a halálgén hordozóinál lehet-e súlyosabb kimenetelű a betegség?
Minket is meglepett az erre vonatkozó vizsgálat eredménye: azok közül, akik mindkét szülőtől örökölték a halálgént, minden második beteg meghalt a szívinfarktus miatt, azoknak, akik csak egy szülőtől örökölték a gént, 21 százaléka vesztette életét, míg azok körében, akik egyáltalán nem hordozták a gént, mindössze 12 százalékos volt a halálozás.

Készítettek-e külföldi felméréseket is a témával kapcsolatban?

Kolléganőmmel, Kramer Judittal egy svájci konferencián megismertük Gudmundur J. Arason izlandi kutatót, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Érdekes módon, abban a hazánktól igen távoli populációban is igaznak bizonyult az állításunk, tehát idős korra Izlandon is eltűnnek az egészségesek közül a gén hordozói, és a halálozással kapcsolatos hazai vizsgálati eredmények szintén megegyeznek a külföldiekkel.

Ezek szerint akár már újszülött korban meg lehet állapítani, hogy ki az, aki magában hordozza a szívinfarktusra való hajlamot?

Természetesen igen, de úgy gondolom, hogy amíg nem tudjuk a betegek kezébe adni a számukra megfelelő gyógyszert, addig nem érdemes ezt a tudomásukra hozni.
A kutatási eredmények szerint minden hetedik csecsemő hordozza a halálgénvariánst, mely hajlamossá teszi őket a szívinfarktusra – ha azonban egészséges életmódot folytatnak, a betegség kialakulásának kockázata nagyban csökkenthető.

cikk küldése
nyomtatás